Francia vagyok, csak ennyi kellett

Magamért loptam, csak ennyire tellett
Majd a hurok, mi a nyakamnak feszül, majd az súgja fejemnek,
Mi a súlya életemnek s fenekemnek.
Csak egy valaki lesz mellettem,
Ki csuklyát hordva vezet végig a tömegen
Ki karon fog, ha elesek,
Ki barátként törli le arcomról a könnyeket.
A cellámban majd ő veri a hátam, hogy mindjárt vége
Ő ad vizet, mert csak ő tudja, hogy szomjazom.
Ő tart meg kínzás közben, és ő mondja azt:
Csak ezt bírd ki, mindjárt vége.
De ő csuklyáját nem veszi le,
de ő segít majd fel a bitóra
Hisz ő barát, s ő rakja a nyakamba a hurkot más helyett,
S veszett vadként löki le a hóhért a bitóról
És húzza meg a kart helyette,
És még ő mondja, azt: én a barátod vagyok.
Hisz neki dobpergés sem kellett, szó nélkül ölt meg
S miközben fulladoztam, ő csak annyit mondott nekem
Én ezt érted tettem.
Egyszer majd elhiszem, s megértem,
Hiszen ő csak annyit mondott nekem:
Én ezt érted tettem.